When the heart is stronger than brain - Lizzy & Jackson

When the heart is stronger than brain - Lizzy & Jackson Abp7rd

When the heart is stronger than brain - Lizzy & Jackson Reachoutlight1

* Délután két óra van és péntek ami annyit jelent, hogy vége van az iskolának erre a hétre, jöhet a bulizás, a tombolás, elszabadulnak az indulatok, mindenki levezeti valahogy a felgyülemlett feszültséget. Lolával és Jennyvel egész héten arról beszélgettünk, hogy szombaton kellene egy ott alvós pizsi bulit szervezni valamelyikünknél mert a csapat mostanában nagyon szétzilálódott és szeretnénk újra egy kicsit magunk lenni. Amikor felvetettem a javaslatot mind a ketten nagyon lelkesen fogadták azt viszont nem tudtuk, hogy kinél is tartsuk. Lola kiesett mivel náluk most telt ház van és aligha lenne nyugtunk Jasontől, Gabrieltől vagy Davidtől. Jenny is kiesni látszott mivel azóta az ominózus eset óta, hogy láttam Dant alsónadrágban kissé feszélyezve érzem magam a társaságában, ráadásul anya nem igazán örül neki, ha a " szegény negyedbe " látogatok. Végül csak abba maradtunk, hogy nálunk lesz megtartva a buli mert anyu valami párizsi úton van ki tudja most épp miért és így enyém az egész ház. Lelkesen indultam haza, hogy előkészítsem a dolgokat holnapra ám ekkor egy smst kaptam apától *

" Szia kicsim!
Ma egész nap New Yorkba vagyok, de holnap már utaznom is kell tovább.
Volna kedved találkozni jó öreg édesapáddal a kedvenc cukrászdádban?
Pontban 4 órakor várlak, remélem tudsz jönni.
Puszi Apa "

* Abban a pillanatban ahogy elolvastam az üzenetet a hangulatom teljesen megváltozott. Az egyik felem örült neki, hogy újra találkozhat apával hiszen hetek óta nem láttam annyit utazott és dolgozott, viszont a másik felem fel volt háborodva. Miért csak most szól, két órával a találkozó előtt? Ha egész nap itt volt miért csak most emeli meg a telefont, hogy összehozzon egy találkozót velem? Biztos csak most következtem a listában...Ha nem ilyen lett volna a címzés és az aláírás azt hinném félretárcsázott. Kezdetben azon gondolkoztam, hogy visszaírom neki " Bocsika nem érek rá ", de aztán elöntött a bűntudat. Végre itt van, ideje lenne rám, látni szeretne....Végül csak hazarohantam és lezuhanyoztam majd felvettem valami kényelmesebb viseletet mint az iskolai egyenruhám majd leintettem egy taxit és egyenesen Queensbe hajtattam a Chocolate cukrászdához. Ez legalább egy bónusz pont apának, hogy még emlékszik melyik a kedvenc cukrászdám, hiszen annak idején sokszor jöttünk ide beszélgetni vagy csak elbújni apu munkája elől. Mikor megérkeztem kifizettem a taxit majd kiszálltam és beléptem az ajtón. Még mindig ugyan az a hangulatos, ízlésesen berendezett helyiség fogadott mint régen viszont apát nem láttam sehol. Pontosan négyre érkeztem meg mivel mind a ketten rosszul toleráljuk a késést, de jelenleg ő az aki nem érkezett meg. A szokásos asztalunkhoz sétáltam majd leültem és letettem a táskámat magam mellé a székre. Miközben ki - kitekintettem az ablakon a járókelőket figyelve hátha feltűnik apám az asztalon kezdtem dobolni az ujjaimmal. Ezt legalább tíz percig csináltam, de apám még mindig nem volt sehol. Már éppen elővettem volna a mobilomat, hogy felhívjam mégis hol a fenébe van amikor beviharzott az ajtón. *
- Na végre - * álltam fel duzzogva mire felém vette az irányt *
- Ne haragudj kicsim, de akkora dugó volt és közben felhívtak, hogy nem írtam alá valami papírt és.... - * adtam neki két puszit majd befogtam a száját *
- Léci ne! Semmi baj, de kérlek ne meséld el. - *kértem szépen miközben leültem a székemre *
- Rendicsek. nem veszed le a farmerdzsekid? Kint meg fogsz fázni - *mondta mire megráztam a fejem *
- Nem kösz. Jó most nekem így - * motyogtam *
- És a sapkádat? Nem illik sapkában beülni sehova - * erre már megforgattam a szemeimet *
- Illik, nem illik nem érdekel. Apu ne ezzel foglalkozz már kérlek. Mi van veled? Hogy alakulnak a dolgaid? Merre jártál mostanában? - *kérdeztem utalva ezzel arra, hogy elég régen nem találkoztunk és szeretnék többet megtudni az eddig történtekről *
- Nincs semmi érdekes, dolgozom mint ahogy az összes többi felnőtt. Kötelességeim vannak Lizzy. Az elmúlt hónapban Londonban és Brüsszelben voltam, holnap Amszterdamba kell mennem. A kora reggeli járattal megyek és nem tudom, hogy meddig fognak elhúzódni a tárgyalások. - *mondta sóhajtva miközben intett a pincérnek *
- Egy csokoládés cappuccinot kérünk, egy kávét tisztán és egy csokis muffint - * adta le a rendelést *
- Jól mondom? - *fordult felém mosolyogva mire csak bólintottam amolyan " Oké, hogy erre emlékszel, de ennél kicsit többre lenne most szükség, hogy mentsd a menthetőt " fejjel. A pincér csak bólintott majd már el is tűnt mellőlünk *
- Na és mesélj, hogy megy a suli? Milyenek a jegyeid? Még mindig a divattervezés felé húz a szíved? Jobban szeretném ha letennél erről a badarságról és valami hasznosat csinálnál... - * mondta miközben hátradőlt a székében. Ezt annyira utálom benne. Lenézi azt amit a legjobban szeretek csinálni... *
- A suli egész jól megy, elkezdtem a ..... - *ám ekkor megszólalt a telefonja *
- Bocsánat egy pillanat. Szavad ne feledd Liz! - *ezzel elfordult és felvette majd valami másik nyelven állt neki karattyolni amiből egy szót sem értettem. Azt hiszem olasz, de lehet hogy kínai....egyre megy. Már megint az az átkozott telefon. Miközben apa beszélgetett kihozták a rendelésünket, de én csak unottan kavargattam a cappuccinomat, nem ittam bele. A szívem mélyén sejtettem mi következik ezek után...Miután apu letette a telefont belekortyolt a kávéjába *
- Ne haragudj kicsim, de közbe jött valami, mennem kell. - *mondta, de az arcán bűnbánatnak egy csepp jelét sem láttam. *
- De apa 5 percet sem beszéltünk....
- Lizzy ne csináld. Fontos államügyekről van szó....
- Nem érdekel nekem meg fontos családi ügyekről van szó - *motyogtam*
- Ne viselkedj úgy mint egy óvodás, azt hittem ennél már okosabb vagy. Legközelebb többet beszélünk ígérem - *ezzel felhajtotta a kávéját, néhány bankjegyet csúsztatott az asztalra majd felkelt és felvette a kabátját *
- Szia kicsim - *puszit adott a homlokomra majd már ki is sietett az ajtón. Megsemmisülten ücsörögtem a székemen és bámultam abba az irányba amerre apám az imént távozott. Itt hagyott. Ezért kellett ide rohannom átvágva egész New Yorkon, hogy lehordja azt amit szeretek, kioktasson a kötelességeiről, adjon egy puszit és elmenjen mindezt úgy, hogy 10 percet késett és 5 - öt maradt ha a telefont nem számítjuk? Minden erőmmel igyekeztem visszatartani a könnyeimet ezért belekortyoltam a bögrémbe és hátradőltem a székben. A táskámban kezdtem el kutatni az Ipodom után, de sehol sem találtam. Remek. Már biztos, hogy elhagytam.....Lehet, hogy Jacksonnál van?....Jackson...*

* Ez a név hét napja nem hagyott békén mióta azon az ominózus napon otthagytam őt és azt a kislányt a táncstúdióban. Számtalanszor bevillantak olyan képek ahol a csókokat láttam, ahogy magához húz.....a beszélgetést.....amikor utánam jött és úgy tett mintha a barátom volna, hogy megvédjen azoktól a rossz arcú fickóktól...Bár nem akartam beismerni magamnak az alatt az egy találkozás alatt mély benyomást tett bennem és...hiányzik. Fura belegondolni, de tetszik nekem hiába az a 7 év korkülönbség. Á minek is gondolok erre hiszen soha többet nem fogom látni, soha többet nem megyek Bronxba és így az egész tárgytalan. Azt az egész napot el kellene felejtenem, Lisa Williams énem számlájára írnom és lapozni. Még sem megy. Vennem kell egy új Ipodot mert biztos nem megyek vissza érte.....*

Neked.: Jackson
Szavak száma.: Számold meg és megtudod... Razz

Viselem.: Ezt
Megjegyzés.: Remélem van nálad zsepi és nálad van az Ipodom Embarassed

Zene amit közben hallgattam.: Avril Lavigne - Nobody's home, Evanescence - My immortal
CREDIT.:DELTAGRACE@cautiontwopointoh
steal this and ill blast your ears with highly addictive jpop!

Idegen szobában ébredtem, idegen ágyban, éppen csak nem egy idegen lány társaságában. Körbenéztem és rájöttem, hogy Jake haverom szobájában fekszem, félmeztelenül. Ennyire jól sikeredett a tegnapi buli. Az éjjeliszekrényen lévő órára sandítok… délután 4 óra. Olyan gyorsasággal ültem fel, mint a filmekben szoktak. Kicsit még meg is szédültem, de azt az alkohol mennyiségnek tudom be. Azonnal a mosdóban rongyoltam, ahol a tükörbe nézve egy teljesen új emberrel találtam szembe magam. A hajam össze vissza állt, kezdtem borostás lenni és bűzlöttem a cigi- és piaszagtól. Szétnéztem, hol találok törölközőt, majd a zuhany alá álltam és letusoltam. Éhes is voltam, úgyhogy nem öltöztem fel, csak a derekam köré csavartam egy törölközőt. Jake húga iskolában, az anyja dolgozik, úgyhogy nem kell szégyenlősködnöm.
A konyhában találtam meg, éppen pirítóst csinált, de mikor meglátott, felordított és eltakarta a szemét.
-Jóég ember, ezekre még szükségem van. – Mutogatott a szemére, majd elém dobott egy pirítóst. Rágcsálni kezdtem, de nm erre vágytam igazából. Végignéztem rajta, ahogy ott állt kis köténykében és sütögette a tojást meg a szalonnát és röhögnöm kellett. Szóra nyitottam a szám, hogy megkérdezzem, mi van azzal a szőke csajjal, akivel utoljára láttam, mikor nyílt egy szobaajtó és a szőke hajú lány lépett ki rajta. Nem sokkal később pedig egy fekete hajú is elhagyta a helyiséget. Csókot dobtak Jake felé, majd elhagyták a fedélzetet. Kerek szemekkel bámultam a barátomra, aki tavaly még nem szexelt szerelem nélkül és váltig állította, szűz maradt volna az esküvőig, ha nem találkozik Michelle-el. Ledobtam a kenyeret a tányérba és vigyorogva a szoba felé indultam. Jake persze megint elkezdte azt, amit már egy hete folyamatosan magyaráz.
-Azért, mert te itt nekem cölibátust fogadtál, én barátom még élhetek vígan. Tényleg Jacks, felejtsd el azt a lányt. Egy hete semmit nem hallottál felőle. Keress másikat! – Ordította utánam, mert becsaptam magam mögött az ajtót. Gyorsan felöltöztem, és hogy végképp ne halljam ma már többet a hangját, az Ipod-omért nyúltam a táskámba, csakhogy nem az enyém akadt a kezembe. Virágokkal díszített kis masina volt az, amit azóta hordok magamnál, hogy nálam felejtette. Jó kérdés miért…erre is tudom a választ. Ha véletlenül nem futunk össze, legyen okunk összefutni. Bedugtam a fülem, max hangerőre nyomtam és a virágos Ipod-ot visszacsúsztattam a táskámba. Kiléptem a szobából és nem is figyelve arra, hogy Jake mit magyaráz, eltűntem a házból.
Leszaladtam a lépcsőn, ki a házból, a fülemben pedig szólt a zene. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne álljak meg táncolni az utca közepén, ahogy kiléptem az ajtón. Tudtam, hogy nem messze van itt egy cukrászda és nekem pont arra van szükségem. Átvágtam az úton, az autók között és megálltam az ajtóban. Már kint éreztem a sütemény és kávé édes egyvelegét. Ahogy beléptem azonnal a pulthoz léptem és megrendeltem a szokásosat. Csokis croissan-t és egy erős kávét. Közben körbenéztem és találtam is egy helyet, ami szimpatikus volt. Nagy volt a tömeg, így csodáltam, hogy még van hely. Leültem a székre, hátradőltem és az ablakon kibámulva a járókelőket nézegettem. Már vagy 5 perce ülhettem ott, mikor megpillantottam magammal szembe egy lányt. Elmélyült a gondolataiban. Jobban szemügyrevettem és akkor rájöttem, miért volt ismerős. A szívem egyből 200-al vert és elmosolyodtam. Ha nincs Jake és a hülye pirítósa, valamint a csajok, sosem jövök le ide és ülök le pont az ő asztalához. Próbáltam összeszedni magam és megszólítani, de úgy látszott, teljesen kizárta a külvilágot. A keze az asztalon pihent, így az én kezem elindult felé. Most vagy halálra rémisztem vagy nincs más lehetőség, halálra rémisztem. Elértem a kezét és az ujjainkat összekulcsoltam. És vártam, hogy abból a világból, amiben most éppen van, visszatérjen hozzám…

Ezt viselem: this

* Ez az egész nap sikeresen bizonyította számomra, hogy peches ember vagyok. Az iskolában kikaptam egy négyes töri dolgozatot, Mrs Sultz engem akar felkérni arra, hogy év végén beszédet mondjak a végzős lányok tiszteletére és most még apa is....Annyira reménykedtem benne, hogy végre lesz rám egy kis ideje, végre beszélgethetünk és nem rohan el itt hagyva, nem csörög majd a mobilja hanem végre csak rám koncentrál. Már megint hamis reményeket tápláltam és pofára estem. Rá kellene végre jönnöm arra, hogy sem apámra sem pedig anyámra nem lehet úgy tekinteni mint egy rendes szülőre. Nekem csak egy divattervezőm van és egy nagykövetem, nem pedig anyám és apám. Ráadásul még a kapcsolatok terén is olyan béna vagyok, hogy az már egyszer leírhatatlan. Végre találtam egy fiút akitől nem menekültem el azonnal full vörösen, akivel lehetett beszélgetni és aki valamilyen megmagyarázhatatlan módon annyira vonz magához, hogy a gondolataim nagy része még mindig nála kalandozik és erre mit csinálok? Ott hagyom a táncstúdióban egy kislánnyal miután annyit segített nekem, elnézte, hogy kamu nevet mondtam, elbújtatott, megvédett és kedves volt. Mi van velem? Akárhányszor megcsókolt a fellegekben éreztem magam mégis valami apró kis hang azt mondta, hogy ezt nem szabad....Talán azért mert tudtam, hogy valószínűleg soha többé nem fogom látni mivel többé nem megyek Bronxba... Ki tudja. Az elmélkedésemből egy igen különös dolog rázott fel mégpedig az, hogy megéreztem amint idegen ujjak kulcsolódnak össze az enyémekkel. Villámcsapásként ért a dolog, főleg akkor amikor megpillantottam, hogy ki is ül velem szemben. *

Jackson - * pillantottam rá hatalmas szemekkel miközben a fejemben egymást követték a cikázó gondolatok. Mit kereshet itt? Miért pont most van itt? Miért kellett vele találkoznom? New York hatalmas város miért épp azzal fut mindig össze az ember akire a lehető legkevésbé sem számít? Miért? Miért? Próbáltam kitalálni valami értelmeset, hogy ne csak üljek itt mint valami idióta, de valahogy semmi nem akart kijönni a torkomon. Csak most jutott el a tudatomig, hogy a kezemet még mindig nem húztam el tőle, pedig ideje lenne. Akkor miért nem tudom megtenni? *
- Hát te? Mi járatban erre felé? - *oké Lizzy ez nagyon bénára sikeredett, de nem baj tőled már megszoktuk. Végül csak el húztam a kezemet tőle és gyorsan belekortyoltam a cappuccinomba, hogy addig is lefoglaljam magam valamivel és ne mondjak semmiféle ostobaságot. Néhány perccel később amikor már úgy éreztem, hogy talán tudok mondani két értelmes szónál többet is hirtelen eszembe jutott valami *
- Mi történt miután a múltkor eljöttem tőled? Hogy van az a kislány? Ha jól emlékszem Keisha.. - * érdeklődtem. Szegény lányt akkor úgy megsajnáltam és teljesen megértettem, hogy min mehet keresztül. Szívem szerint ott maradtam volna én is velük de....gyáva vagyok és akkor az volt az egyetlen gondolatom, hogy minél előbb haza kell jutnom a biztonságot jelentő négy fal közé. Miközben a válaszaira figyeltem megint elöntött az az érzés ami a közelében mindig....zavarba jöttem, libabőrös lettem és a gyomromban is furcsát éreztem. A szívem olyan hevesen ver, hogy minden pillanatban attól félek, hogy kiugrik a helyéről. Gyerünk Lizzy szedd már össze magad *

- Hiányoz.... - * Egek mi történik velem? Majdnem azt mondtam, hogy hiányoztál. Hála istennek, hogy nem mondtam végig, most viszont ki kell találnom valamit, hogy ne bukjak le különben nekem végem *
- Hiányzik az Ipodom. Nem hagytam véletlenül nálad? Már égre földre kerestem, de nem találom sehol sem. Csak arra tudok gondolni, hogy nálad ejtettem ki valahol... - *huh zseniális mentés volt Lizzy. Megint belekortyoltam az italomba majd az asztallapot kezdtem el tanulmányozni mintha csak valami hihetetlenül izgalmas dolog lenne rajta. Ekkor megszólalt a mobilom, hogy smsem érkezett. Elővettem és láttam, hogy apa írt *

" Ne haragudj, legközelebb pótolunk.
Szeretlek.
Apa "

* Amikor ezt végig olvastam a tehetetlen düh és a mérhetetlen csalódottság kerített ismét hatalmába. Hiába igyekeztem eddig tartani magam, most az utolsó cérnaszál is elszakadt. Nem bírtam tovább. Egy apró könnycsepp gördült végig az arcomon majd ezt követtem egy újabb és egy még újabb. Igyekeztem őket gyorsan eltüntetni hiszen észbe kaptam, hogy nem vagyok egyedül és Jackson itt ül velem szemben, de ez sem segített, csak még rosszabbul kezdtem érezni magam...*
- Van egy pézséd? - * kérdeztem mert észrevettem, hogy zsepit bezzeg nem hoztam magammal *

Neked.: Jackson
Szavak száma.: Számold meg és megtudod... Razz

Viselem.: Ezt
Megjegyzés.: Tudom, írtam már jobbat is, ne haragudj, a következő majd nem lesz ilyen csapnivaló remélem Embarassed

Zene amit közben hallgattam.: Eminem feat. Rihanna - Love the way you lie
CREDIT.:DELTAGRACE@cautiontwopointoh
steal this and ill blast your ears with highly addictive jpop!

Már vagy 10 perce ültem ott, ujjaink összekulcsolódva, mikor rám emelte a tekintetét, én pedig csak néztem Őt. Tudtam, hogy az elmúlt egy hétben hiányzott valami, de ahogy rám nézett, egyből tudtam, mi is volt az. Ő… azt hittem azonnal elrántja a kezét a kezemből és esetleg kiront az ajtón, mint ahogy a múltkor is tette, mikor elég közel kerültünk egymáshoz, most azonban nem történt semmi. Legalábbis az első kérdésig nem. Utána már megint a combomon pihent a kezem, a másikkal pedig kihúztam a fülemből a fülhallgatót.
-Itt voltam Jake haveromnál. Házibuli volt és…mindegy. Szóval volt ott két csaj is, aztán…nem velem. – Jutott el a tudatomig, mit mondtam és gyorsan javítottam. – A lényeg, nem vágyom Jake pirítósára. És te hogy itt? Queens-ben?- Kérdztem mosolyogva, majd a pincérlány elém rakta a croissant-om és a kávém. Azonnal beleszülrcsöltem és egyből éreztem a hatását. Felélénkültem és a gyomrom is kezdett helyrejönni. Soha többet alkoholt nem juttatok a szervezetembe. Isten verje meg azt az embert, aki feltalálta… de jövő héten is lesz valami Jake-nél… neeem, kizárt dolog. Már megint elkalandoztam, de szerencsére jött egy újabb kérdés, ami visszarángatott a valóságba.
-Keisha ott aludt velem. Nem volt szívem hazavinni, viszont másnap megkaptam a magamét. Majdnem elvertek… - Mondtam mosolyogva, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy egy aprócska kislány miatt elgyepálnak. – Kimentett a tökmag, úgyhogy utána már persze jött a hálálkodás, meg stb. - Beleharaptam a péksütibe, mert már tényleg nem bírta a gyomrom kaja nélkül, mikor Lizzy ismét beszélni kezdett. A mondat, amit elkezdett, igazán jól esett, de a vége… lehetett volna más is. Kit érdekel az az Ipod, mikor egy hete nem tudok másra gondolni, csak az ajkaira, a hangjára, a nevetésére. Vissza se adom neki, az lesz a legegyszerűbb. Így legalább ha többet nem is látom, lesz egy emlékem róla. De fogunk még találkozni, ha rajtam múlik.
-Nálam van. Jó helyen, ne aggódj miatta. Nem néztem bele, mert lemerült, úgyhogy azt sem tudom, milyen zenét szeretsz. – Kortyoltam a kávémba és lenyeltem az utolsó falat croissant is, mikor a telefonja az asztalon megcsörrent. Gyorsan felkapta, én meg addig megtöröltem a számat és lehörpintettem a kávét. Ahogy a pohár eltűnt a szemem elől, ránéztem Lizzy-re, akinek egy óriási könnycsepp gördült végig az arcán. Kezdtem bepánikolni, hogy már megint én voltam a tapló, de ahogy nézte a mobilt, rá kellett jönnöm, hogy biztos valami olyat kapott, ami ezt kiváltotta belőle. Minden szó nélkül melléhúztam a székem és átkaroltam. Magamba szívta a parfümje illatát és mélyen elraktároztam az agyamban. Ki tudja, talán tényleg csak ennyi jutott nekünk. Kósza találkozások… megpusziltam a feje búbját és előkotortam egy zsebkendőt a kérésére.
-Remélem nem én bántottalak meg? - Kérdeztem aggódva. Semmi pénzért nem tudnám bántani, mégis akárhányszor látjuk egymást, mindig történik valami. Engedtem az ölelésemből, mert ha a csókot és a kézfogást nem díjazza tőlem, talán ezt sem kéne erőltetni. Hátradőltem a székben és figyeltem az arcát.

Ezt viselem: this
Zene, amit közben hallgattam: this

* Amikor megkérdeztem Jacksont arról, hogy hogyan került ő ide, mit keres Queens-ben valami buliról állt neki hablatyolni és két lányról akikhez gyorsan hozzátette, hogy nem vele voltak. Felvontam a szemöldökömet és értetlenül pislogtam rá főleg akkor amikor a lányoktól eljutottunk valami pirítósokig. *
- Tulajdonképpen nem is tartozik rám, bocs, hogy kérdeztem - *motyogtam mert nekem ez az egész kicsit furcsa volt. Nem tudom mi üthetett belém, de amikor azt a két lányt említette furcsa érzések kerítettek a hatalmukba. Rosszul éreztem magam ráadásul...na nem az nem létezik, hogy féltékeny vagyok hiszen ezt a srácot alig ismerem, még csak haver kategóriába sem sorolnám...De akkor miért érzem mégis ezt? Kezdek teljesen becsavarodni. Talán azért mert tetszik....túlságosan is, sőt...ez a vonzalom már jóval több mint szimpla tetszés...Egek Lizzy térj már észhez. Gyorsan elhessegettem magamtól ezeket a gondolatokat éppen akkor amikor Jackson visszakérdezett *
- Hogy én? Ide volt megbeszélve egy találkozóm apával... - *motyogtam és az ajkaimba haraptam, hogy nehogy eleredjenek a könnyeim amiért megint csak csalódnom kellett benne és az ígéreteiben. A téma gyorsan elterelődött szerencsére arra, hogy mi is történt azok után, hogy eljöttem Jackson táncstúdiójából. Érdeklődve hallgattam a válaszát, de amikor azt említette, hogy majdnem megverték elsápadtam *
- Te jó isten. Akkor még szerencse, hogy Keisha ott volt és kimagyarázott. Elképesztő. Az anyja egy kicsit sem szégyelli magát amiért gyakorlatilag elüldözi otthonról a saját kislányát és csak másnap áll neki agyalni azon, hogy mégis hova mehetett? Hogy lehet így bánni egy kisgyerekkel? - * oké ez a téma számomra mindig is érzékeny pont volt hiszen én rajongok a kisgyerekekért, sokat vigyáztam is anyu barátnőinek a gyerekeire amikor együtt elmentek valahova vagy ilyesmi. Talán azért viselem annyira a szívemen a sorsukat mert nem akarom, hogy úgy járjanak mint én...Amikor majdnem kicsúszott a számon a hiányoztál szó szerencsére sikerült egy jó ürüggyel menteni a helyzetet, úgy tűnt Jackson észre sem vette, hogy eredetileg mást akartam mondani. Mint megtudtam nála van valahol az Ipodom, ami megnyugvást jelentett a számomra ugyanakkor nem bírtam ki, hogy egy csintalan mosollyal meg ne kérdezzem *
- És mond csak vissza is fogom kapni vagy tegyek le róla? - *kérdeztem majd újra belekortyoltam a cappucinomba. Az evés most igazán nem megy nekem, azok után amit apa csinált így fogtam a muffinomat és belecsavartam egy szavétába majd a táskám mélyére süllyesztettem azzal, hogy majd később talán megeszem. Ha pedig mégsem nekiadom egy hajléktalannak útban hazafelé. Apám mindig is remekül értett ahhoz, hogy a legrosszabb pillanatban keressen telefonon így most is akkor jött tőle az sms amikor legalább már egy kicsit megnyugodtam és volt más elfoglaltságom mint rajta agyalni. *

* Az sms egy újabb ígéretet rejtett, hogy majd ha legközelebb jön pótolunk. Egy újabb ígéret, egy újabb megszegett szó....hazugság minden egyes mondata hiszen sosem szokott bejönni amit mond. Ezzel szembesülve már nem bírtam tovább tartani magam, a könnyeim utat engedtek maguknak és végig folytak az arcomon, hogy aztán a padlóra csöppenve eltűnjenek a semmiben. Jackson hamarosan megjelent mellettem és átölelt majd egy puszit adott a homlokomra és adott egy zsepit. Megköszöntem és kifújtam az orrom majd igyekeztem eltüntetni a könnycseppeket, de azok rendíthetetlenül folytak tovább *
- Nem...dehogy is....nem te bántottál meg - *motyogtam miközben éreztem, hogy enged az öleléséből. *
- Nee - *suttogtam halkan majd közelebb húzódtam és a mellkasába fúrtam a fejem. Kész ennyi volt most már nem érdekel, hogy mit szabad és mit nem, túlságosan ki vagyok borulva ahhoz, hogy józan ésszel gondolkozzak *
- Pusztán csak rájöttem arra, hogy a szüleim szemében nem vagyok egyéb mint egy pont a teendőik listáján valahol a tisztító és a repülőjegy foglalás között. - *szipogtam majd elhúzódtam és magam elé kezdtem bámulni *
- Megint fel lettem ültetve mint mindig....megszokhattam volna már ennyi idő alatt mégis mindig reménykedem a csodákban. Két órakor apa smst küldött, hogy találkozzunk itt mert ma itt van a városban holnap viszont utaznia kell tovább. Nagyon örültem hiszen a szüleim válása óta eleve kevesebbet láttam apámat, plusz mivel nagykövet folyton utazik....hetekre, hónapokra képes eltűnni úgy, hogy nem is telefonál. Az iskolából haza rohantam, hogy legyen időm átöltözni mert iskolai egyenruhában nem akartam ide állítani. A délutánt azzal töltöttem volna, hogy otthon előkészítek mindent mert most az enyém az egész ház mivel anyu megint elutazott valahova és így a barátnőimmel a hétvégén tartunk egy ottalvós bulit. Mégis letettem a készülődésről és ide rohantam, hogy láthassam apát. Pontosan négy órára beszéltük meg, és mivel mind a ketten utáljuk a késést én ide is értem időben...csakhogy apa nem volt sehol - * még erősebben jönnek a könnyeim *
- Tíz perc késéssel futott be és leadta a rendelést majd nagyjából öt perc alatt leszólta a divattervezést amiről tudja, hogy az életem, szólt hogy nem illik sapkában beülni sehova, le akarta vetetni a kabátomat majd mikor megszólalt a mobilja kínaiul vagy tudom is én milyen nyelven állt neki hablatyolni legalább öt percig. Aztán közölte, hogy mennie kell..... - * újabb orrfújás *
- Mikor szóvá tettem neki, hogy azt hittem végre velem lesz, gyakorlatilag közölte, hogy neki kötelezettségei vannak és azt hitte több eszem van és megértem, hogy az állam ügyek fontosabbak....Mert gyakorlatilag a szüleimnek mindig minden fontosabb mint én - *fejeztem be suttogva *
- Szóval nem....nem te bántottál meg csak a tudat, hogy egy huszadrangú kis probléma vagyok.... - * letöröltem a maradék könnyeimet *
- A legjobb lesz ha megyek, a te napodat nem akarom elrontani.... - *mondtam miközben felkeltem a helyemről. *
- Örülök, hogy láttalak - * elindultam kifelé, de éreztem, hogy valami nem stimmel. Mikor kinyitottam a cukrászda ajtaját a nap vakítóan sütött a szemembe, a levegő pedig valahogy nem esett jól....az utca hirtelen forogni kezdett velem és nem volt semmi amiben megkapaszkodhatnék....Talán attól, hogy ma még nem ettem, vagy a hirtelen vérnyomás ingadozástól....esetleg a váratlan helyzetektől...nem tudom, de hirtelen elsötétült minden én pedig a földre zuhantam...*

Neked.: Jackson
Szavak száma.: Számold meg és megtudod... Razz

Viselem.: Ezt
Megjegyzés.: Embarassed

megmentő herceg kerestetik Embarassed

Zene amit közben hallgattam.: Eminem feat. Rihanna - Love the way you lie
CREDIT.:DELTAGRACE@cautiontwopointoh
steal this and ill blast your ears with highly addictive jpop!

Miután sikeresen elmondtam, hogy két lány is velünk töltötte az éjszakát, magamban a fejemet vertem a falba. Nem különösebben hatotta meg a dolog, pedig azt hittem, ez a csajoknál működni szokott. Tényleg más, mint a többi… ezen nem tudtam tovább gondolkodni, mert újra beszélni kezdett, ezúttal arról, hogy keveredett ide, ahol én is lakom. Nem is értem, miért aludtam Jake-nél, mikor 2 utcányira van a nővérem lakása. Szóval az apjával megbeszélt találka miatt van itt. Én naivan azt hittem, Rosalie-tól tudja, hol lakom, de ezek szerint ez nem így van. Lehet, hogy Jake-nek igaza van és hagynom kéne az egészet a fenébe. Elvégre eltelt egy hét a bronx-i kaland óta és fogalmam nem volt, hol lehet és hogy mi van vele. Akkor miért esik nehezemre lemondani róla? Miért fordultam meg minden barna hajú lány után az utcán? Ez nevetséges… a poharammal játszottam, de inkább félretoltam, mielőtt összetörném.
Szóba került Keisha is, akitől mindig mosolyoghatnékom támad. Apró, csokoládé börű kislány göndör fürtökkel és ami a szívemen az a száján stílussal. Ez jól is jött, mikor kimagyarázta a helyzetet a családja előtt. Eszem ágában sincs máshogy nyúlni hozzá, ahogy azt az anyja feltételezte rólam. Néha elgondolkodom azon, hogy látnak engem az emberek. Ha táncos vagy és fiú, egyből buzinak is kell lenned. Ha egy 6 éves veled tölti az éjszakát egy matracon, akkor meg már pedofil. Fortyogtam magam, ahogy hallgattam, Őt is felháborította a dolog Keisha szüleivel kapcsolatban. Aztán szóba került az Ipod téma is.
-Nem áll szándékomba csak úgy visszadni. – Persze adjam oda, amikor az a kis masina az utolsó reményem, hogy láthatom még. – Nincs nálam, Jake-nél hagytam a táskámban. – Mutogattam a mögöttünk tornyosuló háztömbre. Már éppen szóra nyitottam volna a számat, mikor megcsörrent a mobilja. Aztán az jött, amit általában képtelen vagyok kezelni. Eleredtek a könnyei, én pedig közelebb húzódtam hozzá, nyomtam egy puszit a homlokára és adta egy zsepit a kezébe. Egy darabig öleltem, de rájöttem, nem biztos, hogy ez neki is olyan jó, mint nekem, így kicsit odébb húzódtam. Erre azonban most ő jött közelebb és fúrta az arcát a mellkasomba. Átöleltem újra és a hátát cirógattam. Nem tudtam pontosan, mit írhattak neki, de azt tudtam, hogy megviselte. Hamarosan azt is elmesélte, miért. Csendben hallgattam, ahogy a családjáról mesél és magamban elmormoltam egy miatyánkat, amiért az én családom normális. Leszámítva a bátyámat, Josh-t. Szerintem őt fejre ejtették babakorában vagy valami hasonló. Ja és az apámat, aki munka mániás. Szóval mi hárman vagyunk a normális család kategória. Anya, Madison és én.
Az első adag szóáradatot még némán tűrtem és letöröltem egy-egy kósza könnycseppet az arcáról, de a következő után már muszáj volt valamit mondanom.
-Az én apám sincs sűrűn otthon. Mikor kicsi voltam, anyám mindig azt mondta azért nincs velünk, hogy nekem és a tesóimnak mindenünk meglegyen. Idővel aztán rájöttem, hogy ez nem így van. Nekem sem fogadta el, hogy nem az az álmom, hogy minden nap egy irodában üljek és házakat adjak el. Nekem a tánc volt az álmom, amit először leszólt, mindig azt mondta, hogy abból nem lehet megélni. Aláírom, nehéz szakma, de annyi csodálatos dolog van benne. Például ha nem nyitom meg Bronx-ban a stúdiót, soha nem talállak meg. – Mosolyogtam rá gyengéden. Tényleg átéreztem a helyzetét, hiszen apám is akkor törődött bele a dolgokba, mikor felvettek a Juilliard-ra. Alig volt köztünk 10 centiméter távolság és akkora késztetést éreztem, hogy megcsókoljam és elmondjam neki, mennyire odavagyok érte és szeretném őt boldoggá tenni, de mégis visszafogtam magam és a székemmel együtt arrébb araszoltam. Alig helyezkedtem el újra kényelmesen, kapkodni kezdett és felállt, mondván neki mennie kell és így is biztos elrontotta a napom. Ennek a lánynak fogalma sincs arról, hogy napok óta ő az első jó az életemben. Végignéztem, ahogy a tömegben araszol kifelé és a kezemet az asztalra tettem, majd rá a fejemet. Úgy ültem kb 5 perce, mikor nyüzsgés támadt a cukrászdában és mindenki az ablakra tapadt. Felálltam én is, hogy jobban láthassam, mi folyik ott kint, mikor a szívem mintha megállt volna egy percre. Lizzy feküdt az ajtó előtt, eszméletlenül. Otthagytam mindent az asztalon, az Ipod-om, a sapkám és kirohantam hozzá. Rajtam kívül egy idősebb nő hajolt fölé, aki gondolom értette a dolgát, mert motyogott nekem ilyeneket, hogy alacsony vérnyomás meg hasonlókat.
-Lizzy! Lizzy ébredj fel! – Gyengéden megráztam, hátha attól magához tér, de semmi nem történt. Nem tudtam mit tegyek, így alányúltam és felemeltem az ölemben. Mintha ettől kicsit magához tért volna és azonnal megnyugtattam mindenkit, hogy nincs nagy baj, magánál van. Aztán elindultam hazafelé, a két sarokkal odébb található lakásba, ami remélhetőleg most üresen áll és Madison nem otthon szerkesztgeti a képeit. A szívem a torkomban vert és úgy éreztem magam, mint a szőke herceg, aki most mentette meg az ő hercegnőjét. Valljuk be, azért ez így történt…
Végigvágtattam az utcán, kezemben Lizzy-vel és senki sem nézett hülyének. Biztos arra gondoltak, most loptam el valahonnan, de mire ez eljutott volna az agyamig, elértem a házat, ahol a nővérem lakása volt. A kocsi nem állt a felhajtón, szóval nincs ittthon. Előszedtem a zsebemből a kulcsokat és áldottam az eget, amiért képes vagyok lejárni gyúrni. Egy kézzel tartani azért nem kis munka, pedig alig van 40 kg. Babráltam egy sort a kulccsal, majd mikor kinyílt az ajtó, a szobám volt az első helyiség, ami szóba jöhetett. Lefektettem az ágyamra és összedobáltam a koszos cuccaimat egy kupacba. Titpikus fiú szoba az enyém, annyi különbséggel, hogy táncosokról van a legtöbb kép a falon. Mikor megbizonyosodtam arról, hogy lélegzik, kimentem egy pohár vízért. Visszatérve leraktam az éjjelimre és melléültem. Nem tudtam, mit kell csinálni, így csak néztem őt. Eltűrtem a haját az arcából és vártam, hogy magához térjen.

Ezt viselem: this
Zene, amit közben hallgattam: P!nk - F*ckin perfect

// Folytatás Jackson Cooper lakásán

//