A familiar unknown... - Chloe & Georgie

Tárgy: A familiar unknown... - Chloe & Georgie Pént. Márc. 25, 2011 3:27 pm

Tétlenül barangoltam az utcán. Nem volt semmi kedvem visszamenni az üres lakásomba, amire igencsak ráférne egy kiadós takarítás. A magassarkú cipő már nyomta a lábamat, a lenge kabátomon átfújt a szél, ráadásul még pár csepp eső is lehullott az égből, és mégis.. mindezek ellenére jó volt a séta. Az éjszaka mindent koromfeketére festett. Az orrom hegyéig se láttam. Manhattan egyik eldugott sikátorában lődörögtem, táskámban egy sokkolóval, persze csak vészhelyzet esetére.
Az eső egyre nagyobb cseppekben esett, és mire észbe kaptam, már zuhogott. Először arra gondoltam, beállok egy eresz alá, de a szél még oda is be tudja fújni az esőcseppeket. Az agyam villámgyorsan pörgött, és végül nem maradt más választásom, minthogy bemenjek a Pink Cat-ba. A környéken ez volt a legnevesebb és egyben legdrágább szórakozóhely.
Sietős léptekkel megindultam a klub irányába, de így is 8 saroknyit kellett loholnom, hogy 10 percen belül odaérjek, és ne ázzak bőrig.
Mintha isteni fény tárult volna elém, úgy villódzott a rózsaszín felirat, ami a "Pink Cat Club" nevet rajzolta ki. Sokszor jöttem ide, ha boldog, ha szomorú voltam. Az ajtó előtt állt két hatalmas termetű biztonsági őr, akik már ismerősen biccentettek felém, sőt, az egyik még az ajtót is kitárta előttem. Őfelé megengedtem egy rövidke, de annál hálásabb mosolyt.
Az örökös partik helyszínét most asztalok, és körülöttük csoportosuló, kényelmesnek tűnő székek váltották fel. Amint körül néztem sok ismerős arcot pillantottam meg, és még a csapos is ismerősként üdvözölt. Az felém szegeződött szempárok még mindig az én mozdulataimat lesték. Megpróbáltam nem törődni velük. Levettem a fekete (és vékony) dzsekimet, majd felakasztottam a fogasra. A nyakláncom medálját megigazgattam, és a ruhámat is lesöpörtem, pusztán megszokásból, majd még egyszer végigmértem a rózsaszínben ragyogó színhelyet. Most már sokkal kevesebben néztek, mint egy fél perccel ezelőtt.
Ekkor felfigyeltem egy hosszú, szőke hajú lányra, aki felém se nézett, csak bámulta a poharát. Érdekes és egyben ismerős teremtésnek tűnt. Úgy döntöttem, odaülök a bárpulthoz, és ha már itt vagyok, rendelek magamnak egy Bronx-ot. A pultos fiú éppen 3 lányt szolgált ki, akiknek fogalmuk sem volt, mit is akarnak valójában. Nem törődtem velük, inkább a szőke lány felé sandítottam. Ő egy hirtelen mozdulattal a bárpult felé fordult, gondolom a pincért kereste. Ekkor összetalálkozott a tekintetünk. Belenéztem a szemébe, és rögtön tudtam, honnan ilyen ismerős.
Blair Waldorf egyik ölebével találtam szemben magam.
~ Az efféle "úri hölgyek" ilyen helyekre járnak? Mondjuk a maga módján ez egy elegáns, jól menő hely, csak ugye nem tudni, ki és mikor gondol egyet, és szervez egy őrült banzájt. ~
Úgy gondoltam, ideje beférkőzni Blair Waldorf magánhadseregébe, és megkeresni a leggyengébb láncszemet. A felszolgáló végre valahára visszasétált a pulthoz. Már rohant is volna tovább, de éppen sikerült elcsípnem.
- Két Bronx-ot kérek, legyen szíves. - mondtam neki olyan mézédes hangon, amennyire csak tőlem tellett. Nem volt valami lelkes, mikor megállítottam, de amikor belenézett barna szemeimbe, a mérge rögtön elszáll, és készségesen teljesítette, amit kértem.
Fogtam a két koktélt, és odasétáltam a lány asztalához. Közelről a haja még szőkébbnek tűnt. Leraktam az italokat, majd az egyiket elé toltam. Kihúztam a széket és leültem vele szembe. Kíváncsi vagyok, vajon ismer-e és mit szól hozzám.
- Üdv, Georgina Sparks vagyok. - takaros mosolyt erőltettem az arcomra, és próbáltam nagyon türelmes hangszínt megütni.

A familiar unknown... - Chloe & Georgie 21owuwg

A familiar unknown... - Chloe & Georgie ONEOFTHOSE

Az örökösen pezsgő, sosem alvó New York számomra az elmúlt két napban maga volt az unalom. Nehéz elhinni, hiszen ahol a gazdag, kiváltságos emberek számára minden nap újabb és újabb bulikat rejt az élet ott senki sem tudná elképzelni, hogy egy gazdag lord lánya mégis egyedül, magányosan tölti az időt. Az ember azt gondolná, hogy a felső tízezer tagjai csak úgy kapkodna utána, hogy a legexkluzívabb bulikba, partikra hívják el ahol a pörgés késő este kezdődik és kora reggelig meg sem áll. Az igazat megvallva a helyzet nem tért el a fent leírtaktól hiszen sorra kaptam az smseket, telefonhívásokat, meghívókat melyekben újabb és újabb bulikra hívtak, de mostanában valahogy nem volt kedvem az ilyesmihez. Eric akivel lassan egy hónapja vagyunk együtt, elutazott 3 napra, hogy néhány vendéget személyesen hívjon el a következő kiállítására. Csak tegnap ment el, de máris nagyon hiányzik. Hiába mondta, hogy amikor csak tud felhív mégsem ugyan az a helyzet. Hiányzik az ölelése, a mosolya, mindene. Na mindegy. Igyekeztem meglenni nélküle is, élni a szokásos mindennapjaimat. Iskolába jártam, találkoztam a " barátaimmal " és telefonon beszéltem a szüleimmel. Amikor csak időnk engedte összefutottunk Serenával egy kis csajos dumcsira, de sajnos ma nem ért rá mert a szüleivel meghívták őt Waldorfékhoz valami vacsorára. Jómagam is kaptam egy arany betűkkel gravírozott meghívót, de őszintén megvallva valahogy nem vonzott a lehetősége annak, hogy órákig összezárva két családdal bájologjak, a szüleimről meséljek, vagy éppen a dicsekedést hallgassam, hogy ők mire vitték, milyen szuperek a gyerekeik stb. Tudom nagyon jól, hogy ha tehetné Serena sem menne el erre a pofavizitre, de hát ott a barátnője és reménykedik benne, hogy hamar leszakadhatnak a családtól és ketten beszélgethetnek a pasikról. Mostanában eléggé alakult valami Serena és Jason Huntzberger között amit bizonyosan meg akart osztani a barátnőjével, én pedig nem akarok ott lenni amikor az UES - i királynő tudomást szerez erről. Nem hiányzik a hiszti, Ser pedig engem már úgy is beavatott ebbe így fölösleges lenne kétszer meghallgatni ugyan azt. Nekem személy szerint nem volt bajom a dologgal hiszen ismerem Jasont és a húgát Lolát is, rendesek és ha Serenának tetszik ki vagyok én, hogy beleszóljak? Blair viszont eléggé más esetnek tűnik abból amit eddig megtudtam róla. Neki Serena egyik barátja sem tetszett eddig, mindenbe beleköt, finnyáskodik.....Ez a másik ok, hogy inkább nem mentem el. Nehéz lenne az álarc mögül tűrnöm, hogy megint úgy bíráskodik emberek fölött, hogy nem is tud a dologról semmit. Na mindegy nem is ide akartam kilyukadni....Alaposan számba vettem a lehetőségeimet és arra gondoltam ezúttal olyat teszek ami elég szokatlan tőlem. A nyakamba veszem a várost, egyedül, felkutatom az egyik legnépszerűbb szórakozóhelyet, amiről már annyit hallottam és ha elnyeri a tetszésemet legközelebb oda megyek Serenáékkal bulizni. Miután a terv készen állt már csak a kivitelezés maradt hátra. Vettem egy forró fürdőt, hogy kellően ellazulhassak az estéhez majd a szekrényem előtt állva azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Nem társasággal megyek, nem is a bepasizás a cél, csak egy kellemes este ahol esetleg új embereket ismerhetek meg vagy csak ellehetek új nagy szerelmemmel New Yorkkal, így tehát ehhez az alkalomhoz illő viseletet kerestem. Miután nagy nehezen megtaláltam és felöltöztem leültem a fésülködőasztalomhoz, hogy a tükörben felvihessek némi szempillaspirált és szájfényt illetve hogy megfésülködhessek hiszen ezúttal nem akartam semmi extra frizurát csak kiengedve hagyom hullámos, aranyszőke fürtjeimet. Vetettem még magamra egy utolsó, ellenőrző pillantást a tükörben utána pedig elhagytam a szobámat, hogy belevethessem magam a new yorki éjszakába.

Ahogy elhagytam a villámat rögvest megcsapta az arcomat a kellemes, friss levegő és a szellő ami akkor még korán sem a vihart és az esőzést jelezte pusztán csak ide - oda fújta egy - két tincsemet és jólesően cirógatta a bőröm azon pontjait melyet nem fedett a ruhám. Gyalogosan haladtam az utcákon mert valahogy jól esett a séta. Nem volt kedvem taxival furikázni, a kocsimmal pedig végkép nem akartam feltűnést kelteni hiszen egy nyugodt estére vágytam, nem arra, hogy esetleg néhány ismerős felismerjen és oda jöjjön beszélgetni...Valami újat akartam, valami mást ami kizökkent a melankóliából. Nem tellett bele fél órába és máris a Pink Cat Club előtt találtam magamat. Ahogy a villódzó rózsaszín feliratra pillantottam különös érzés kerített a hatalmába
~ Ez a hely kell nekem. Érzem ~
Rámosolyogtam a két ajtónállóra akik közül az egyik alaposan szemügyre vett majd pedig kinyitotta előttem az ajtót. Ezt csak egy hálás biccentéssel honoráltam majd beléptem a clubba ahol már javában pezsgett az élet. A hely telis - tele volt emberekkel akik hol a bárpultnál, hol pedig az asztaloknál beszélgettek, nevetgéltek. Nem vad, fülsüketítő tombolásnak voltam szemtanúja, de ennek csak örültem, viszont...ki tudja mi lesz később. A pulthoz léptem ahol a pincér éppen két martinit töltött a mellettem álló lányoknak akik vihogva arról tárgyaltak, hogy sikerült meghívót szerezniük a divathétre. Mintha én is hallottam volna ilyesmiről, de nem emlékszem pontosan. A gondolataimból a pincér kérdése rázott fel.
- Mit adhatok? - érdeklődte és már nyúlt is egy koktélos pohárért.
- Egy whiteladyt kérek ahhoz az asztalhoz. - mutattam egy számomra szimpatikus, ablak melletti hely felé. A pincér csak bólintott és nekilátott az italom elkészítésének. Miután sikeresen átverekedtem magam az embereken akikre csak rámosolyogtam helyet foglaltam és magam mellé a tettem a táskámat. Nem tudtam, hogy Eric mikor akar felhívni így hát rezgőre állítottam a mobilomat és a táskám külső zsebébe helyeztem, hogy biztosan ne csússzak le a hívásáról. Az italom néhány pillanattal később meg is érkezett egy szalvétára melyen mintha fekete tintával valamiféle írás állt volna. Alaposabban szemügyre vettem és észrevettem, hogy egy telefonszám állt rajta valamint egy név.
~ Alex ....Nocsak nocsak. Szegény barátom, ki kell ábrándítanom valahogy nem az esetem, és amúgy sem pasi vadászatra jöttem. Mindazonáltal hízelgő, hogy ilyet kaptam. Kíváncsi leszek mit tartogat még számomra az este ~
Belekortyoltam az italomba majd pedig a poharamat kezdtem el tanulmányozni a gondolataimba merülten.
~ Vajon mit csinál most Eric? És Serena? Tuti egyikük sem nézné ki belőlem, hogy csak úgy egyedül beülök egy ilyen helyre...Mit fognak szólni ha ezt egyszer elmesélem? ~
Egyszer csak ahogy feleszméltem a gondolataimból és felkaptam a fejem egy másik lánnyal találtam szembe magam. Ismerős volt mégsem ugrott be hirtelen, hogy hol láthattam, mikor beszélhettem vele....Hamarosan megjelent az asztalomnál két pohárral amik közül az egyiket elém csúsztatta miután helyet foglalt.
~ Jé ezt New Yorkban így szokás? Csak úgy leülünk akihez akarunk? Angliában egész más. Na mindegy elengedem magam, nem teszem szóvá, lesz ami lesz ~

Egy barátságos mégis távolságtartó mosollyal fordultam a jövevény felé és hagytam, hogy elsőnek ő mutatkozzon be. Amikor meghallottam a nevét nehezen tudtam megtartani az álarcot, és palástolni a meglepetést amit kiváltott belőlem.
~ Georgina Sparks? Az a Georgina Sparks akiről már annyit hallottam? Serena mintha mesélte volna, hogy egy ilyen nevű lánnyal szokott bulizni....Blair meg mintha nem kedvelné..de hát...akit Blair Waldorf nem kedvel rossz ember nem lehet...Kackac.~
- Hello. Chloe McCallister - mutatkoztam be csak a formaságok kedvéért. Csak most tekintettem ki megint az ablakon. Nem telt el sok idő azóta mióta itt vagyok mégis odakint az idő rengeteget változott. Már nem kellemesen fúj a szél hanem esik az eső és kegyetlenül az üveghez veri a vízcseppeket....
- Köszönöm az italt - emeltem fel a poharat egy picit majd belekortyoltam. Épp kapóra jött mert kellett már egy másik ital és a pincér épp mással volt elfoglalva.
- Na és Georgina mi járatban erre? Találkozol valakivel vagy csak az idő kergetett be? - érdeklődtem barátságosan

A familiar unknown... - Chloe & Georgie Cross

Neked szól.: Georgie
Szavak száma.: A wordöm szerint 1219
Megjegyzés.: Remélem nem lett túl béna Embarassed

Ezt viselem.: EZT
CREDITS!?.: This template is credited to OH IT'S SAPPHY! of CAUTION V.2

Tárgy: Re: A familiar unknown... - Chloe & Georgie Vas. Május 01, 2011 1:30 pm

1 hónap befagyás miatt lezárva.

» Chloe nincs gépnél
» Blair-Serena-Chloe - the 3 queen-
» Making peace? Chloe and Eric