Blair-Serena-Chloe - the 3 queen-

Egész nap azon agyaltam, hogy milyen programot csináljak délutánra. A tegnapi buli után egy kicsit hasogat a fejem úgyhogy ma biztosan nem akarok piát látni. Egy darabig ücsörgök a szobámban és hallgatom ahogy anya odakint valami üzleti tárgyalást egyeztet. Ránézek a Blackberrymre és hirtelen egy nagyon jó ötletem támadt. Elhívom B-t és Chloe, hogy végre összebarátkozzanak. Elég nehéz nekem három felé szakadni: egyszer Blair tábora, Utána a Chloe tábora és végül ott van Georgina is. Az a baj velem, hogy túl nagylelkű és barátságos vagyok. Változnom kellene. Gyorsan írok egy SMSt Blair-nek, hogy negyven perc múlva találkozzunk a Café Royalban, mert valakit be akarok mutatni neki. Kíváncsi lennék az arcára amikor elolvassa, biztos arra gondol, hogy valami hapsit szedtem fel. Felugrok az ágyból és bepötyögöm Chloe számát a Blackberrymbe és felhívom. Pechemre csak az üzenetrögzítője válaszolt:

Drága Chloe! Negyven perc múlva gyere a Café Royalban. Találkozni szeretnék veled. Csókol: S.

Izgatottan összecsapom a tenyerem és a szekrényemhez lépek. Mit vegyek fel? Mit is szoktak baráti összejövetelen felvenni? Valami dögöset? Vagy inkább kényelmesebbet? Nem tudom. A választásom végül egy narancssárga harisnyára, piros cipőre és piros ruhára esett. Több mint valószínű, hogy B. beleköt a cuccomba, de ma még ezt is elnézem neki.
A szekrényem legaljából előkotorászom a narancssárga retikülöm és még egyszer utoljára végignézek magamon a tükörben. Csodásan festek. A nappaliban anya még mindig telefonon beszél, de amikor megpillant azonnal lerakja a telefont és a lehető legszúrósabb pillantásokat küldi felém. Rámosolygok és a kijárat felé indulok, de nem úszom meg ennyivel.

- Hová mész? Az éjszaka hol voltál? Nem úszod meg ennyivel
Tömören összefoglalom neki az estém és azt, hogy sürgős elintézni valóm van, majd magára hagyom. Eszem ágában sincs a hülyeségeit hallgatni. Nincs joga parancsolgatni nekem, még akkor sem ha az anyám.
Kint nincs valami meleg, de azért hideg sincs. Beülök az első taxiba ami elmegy előttem és kiadom a parancsot. Nem lakom messze a Royaltól, de az út mégis egy örökkévalóságnak tűnik. Amikor megérkezünk kifizetem a fuvart és kiugrok az autóból. Belépek a zsúfolásig telt helyiségbe leülök az ablak mellé, hogy barátaim tudják hova kell jönni. Bár a fejem még most is hasogat nem bírom ki alkohol nélkül, ezért egy kis Ír kávét iszom, amiben egy kis whiskey, tejszínhab, csoki és kávé van. Tökéletes ital a mostani idegállapotomhoz. Rápillantok az órámra és izgatottan várom B és Chloe megérkezését

* Nehéz dolog az Upper East Side királynőjének lenni. Még nehezebb engedelmes hódolókat találni. Mázli, hogy Hazel, Isabelle és Penelope mindig kaphatóak, ha a divathétről van szó. Az pedig, hogy az első sorban ülhessenek egy életre elkötelezi őket irányomban. Nos, igen. Nehéz dolog királynőnek lenni. De arról nem szól a fáma, hogy sosem kellemes...
Anya a hétvégén Párizsba utazott, az ügynökével van találkozója. Állítólag megszerezték a Bandell's-t, de erre én nem vennék mérget. Apa viszont mindenben támogatja anyut, akinek ezért egy szava sem lehet. Bár a helyében nekem se lenne. Ami pedig a házasságukat illeti, az utóbbi időben szinte már gusztustalanul sokat flörtölnek egymással... mintha megint kamaszok lennének!
A Mindenható érdekes humorához tartozik, hogy ez a hirtelen jött családi összefogás aggodalommal tölt el. Na, nem mintha ennek az aggodalomnak nem lenne köze Romanhoz, anya egyik férfimodelljéhez. Roman az utóbbi időben megfordult nálunk néhányszor. Biztos vagyok benne, hogy a nemi hovatartozásával lehet a gond, különben nem csevegne olyan jól apuval. De ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem egy francia modellpasi magánéletének bármely részletét?
Amúgy... van ezer meg egy dolgom anya munkájának elemezgetése nélkül is! Itt van mindjárt Dr. Lightman, aki a... nos... aki a problémámat kezeli. Igazából engem kezel, de nem túl sikeresen. Ő nem tud magyarázatot találni rám, az életemre, a gondra, ami teljesen felfoghatatlan számára... bennem. Én pedig nem vagyok hajlandó szembenézni ezzel a dologgal. Nem, amíg tudom, hogy egyedül vagyok ezzel a teherrel!
Várjunk csak. Milyen teherrel? Nem, nekem nincs terhem. Az életem zavarba ejtően tökéletes. Az, mert én úgy akarom! És kész.

Idegesen ültem, az asztallapon kopogtatva az ujjperceimet, miközben Dorota elém tolt egy újabb csokiban tocsogó palacsintát. Az előzőt is csak gondos megtisztogatás után bírtam legyűrni, erre pedig nem voltam felkészülve. Egyáltalán nem. *
- Dorota, én ezt nem eszem meg! * jelentettem ki ellentmondást nem tűrően, majd arrébb toltam a míves porcelánt. *
- De Ms. Blair, ennie kell valamit! Az orvos szigorú utasítása szerint...
* Egy intéssel elhallgattattam. Mégis ki ő, hogy megmondja nekem, Blair Waldorfnak, hogy mit kell ennem? És kicsoda Dr. Lightman? Azért fizetjük, mert a szüleim rögeszméje, hogy számomra nincs más megoldás. Nem pedig, mert nem tudom, mit egyek! *
- Dorota, kérlek. Értékelem a fáradozásodat - vettem elő legbűbájosabb mosolyomat - de nem a te kötelességed megmondani, mit kell tennem.
* Ezzel egy kecses mozdulattal hátrébb toltam magam a székkel együtt és felálltam. Dorota zavart, s egyben megbotránkozó hápogásától kísérve elhagytam az étkezőt. Már az ajtóban jártam, mikor hirtelen eszembe jutott valami, ami arra késztetett, hogy megpördüljek. *
- Ami azt a kalóriabombát illeti, amit mások képesek palacsintának csúfolni, - mutattam a fehér terítőtől elütő csokoládés masszára, ami alatt a nekem szánt süteményt sejtettem -, légyszíves küldd el Mr. Lightmannek. Hadd egye meg, amit főzött. * tettem még hozzá, majd lelohaszthatatlan fölényes mosolyommal végleg magára hagytam Dorotát.

Épp csak visszaértem a szobámba, mikor az éjjeliszekrényemen fekvő Blackberrymből igen hangosan meghallottam Katy Perrry Last friday night című számát. Ez jelezte, ha Serena üzenetet küldött, esetleg felhívott. Érdeklődve nyúltam a kis kütyü után, aminek kijelzőjén ekkor már egyértelműen látszott: új SMS-em jött S-től.
Homlokráncolva, fokozódó kíváncsisággal olvastam Serena SMS-ét. A Café Royalban? Negyven perc múlva? Be akar mutatni valakit?
Teljes tanácstalansággal az arcomon kezdtem hozzá az öltözködéshez, mivel az addig viselt selyemköntösömben nem mehettem S-szel és ezzel a titokzatos valakivel találkozni! *
~ Miért pont a Café Royalban? Az Brooklynban van! És ki ez a valaki, akit be akar mutatni nekem? Biztos megint összeszedett valami narkóst egy buliban Sparksszal és azzal akar eldicsekedni... ~
* Serena van der Woodsen a legjobb barátnőm, testvérem volt mióta csak az eszemet tudtam. Szerettem, mindent elmondtam neki. Azonban arra senki nem kötelezhet, hogy támogassam az életmódját! Georgina Sparks ótvar volt a manhattani elit testén, csak úgy, mint Chuck Bass, de vele legalább együtt tudtam működni. De Georginára azóta fújtam, mióta Ő lett Serena bulizós barátnője. Belecsábította a rosszba, hiába tudtam, hogy S és köztem hatalmas szakadék tátong, ami az illemtant illeti. Serena volt a legjobb barátnőm. De nem akartam csatlakozni a pia és drog orientált haverjaihoz. Én egy Waldorf vagyok!

Mikor végre sikerült döntenem a ruházatomat illetően hívtam egy taxit, és a megbeszélt időpont előtt öt perccel megérkeztem a Café Royal elé.
Az utcafrontra nyíló ablak mellett megpillantottam Serenát. Nem igazán értettem, miért akart épp Brooklynban találkozni, de már megszoktam a furcsaságokat, így nem szándékoztam rákérdezni.
A kávézóba lépve édeskés illat fogadott. A korai időpont dacára már alig volt szabad asztal. Mindenki ebédszünetet tartott, esetleg a munkájába ment. Nem igazán érdekelt... *
- Szia S! * üdvözöltem mosolyogva, majd átöleltem és leültem vele szemben. A lábaimat kecsesen keresztbe vetettem az asztal alatt. Így csinálják a Waldorf lányok. *
- Itt kiszolgálnak az asztalnál is? * pillantottam kissé lenézően körbe a helyiségben, majd a pult felé pislogtam. * - Hmm... nem akartam rákérdezni, de muszáj. Miért épp itt találkozunk? A Butterbe is mehettünk volna! Apropó... miért csak ketten vagyunk? Azt hittem, be akarsz mutatni valakit.
* Várakozóan végig hordoztam a tekintetem a tömegen, de sehol nem láttam senkit, aki megfelelt volna az elvárásaimnak, így inkább borzongva ismét Serena arcára függesztettem a tekintetem. *
- Inkább mesélj. Tegnap este hívtalak, de csak édesanyádat értem el, ő pedig nem tudta, hol vagy!

Szavak: nem tudom... sok? xD
Ezt viselem: Katt
Megjegyzés: lesz ennél jobb is. Remélhetőleg xD

Chloe az a lány, akivel rögtön megtaláltuk a közös hangot. Azzal keltette fel az érdeklődésem, hogy mindenki róla beszélt, Kíváncsi lettem, hogy mi benne ennyire érdekes. Már az első beszélgetésünkben tudtam, hogy szeretni fogom. Aztán lassan puhítani kezdtem és kiderült, hogy nem is egy jégcsap, hanem egy melegszívű, jó humorú, visszahúzódott lány. Azóta is imádom. Ahová csak tudom magammal rángatom és próbálom feldobni az életét, azt hiszem néha sikerül is.
Aztán ott van nekem Blair. B. hercegnőm. Ő a legjobb barátom. Bár néha kicsit öntelten viselkedik és néha teher egy Waldorf barátja lenni, de imádom őt. Mindent megtudok beszélni vele és nem kell félnem, hogy másnapra mindenki megtudja a titkom. Blair Wldorf neve egyenlő a világ legjobb barátja címmel.
Na van ez a két ember az életemben, aki tudomást sem akar venni a másik létezéséről, és arra szántam el magam, hogy összebarátkoztatom őket. Lehet, hogy túl nagy fába vágom a fejszét, de szeretném, hogy a két barátom ismerjék egymást. Bár ahogy B. hercegnőm makacsságára és Chloe zárkózottságára gondolok a tervem lehetetlennek tűnik.
Az órámra pillantok. Már mindkettejüknek itt kellene ücsörögniük 5 kerek perce. Remek! Miért én érkezek mindehova elsőnek? Jól lenne tudni. Belekortyolok az ír kávémba, ami időközben kihűlt és kinézek az ablakon. A kávézó előtt érdekesebbnél érdekesebb figurák sétálnak. Szívesen eltöltenék egy napot egyikükkel, megnézném hogy él és összehasonlítanám a saját életemmel. Érdekes lenne.

Mikor végre megpillantom Blair csinos alakját széles mosoly terül szét az arcomon, kezdtem azt hinni, hogy nem jönnek el. Tekintetemmel végig követem ahogy Blairt és alig bírom ki nevetés nélkül ahogy megpillantom az arcát. Valami olyan képet vág, mintha kutyagumiba lépett volna. Pedig csak a Café Royalba kellett eljönnie, ráadásul egy olyan ember kedvéért, akit szeret.

- Blair! - köszöntöttem jó hangosan és felálltam ültömből, hogy magamhoz szoríthassam imádott barátnőmet. Átnyúlok az asztalon és megfogom a kezét.
- Köszönöm, hogy eljöttél, sokat jelent nekem. Próbálok felkészülni minden kellemetlen kérdésére, de Blair mindig okoz meglepetéseket. Az első kérdése átmegy a fülemen, mert egyszerűen választ sem érdemel, a második kérdésére pedig számítottam. Felsóhajtok és hátradőlök.
- Azért itt találkozunk, mert itt nem vagyunk ismertek és nem szeretném ha Serena van de Woodsen a dilis barátairól híresülne el. - a balhéra is számítani kell, hiszen mindketten kőkemény fejjel rendelkeznek. - Nos igen. Úgy tűnik, hogy az a valaki késik. Nem is kicsit. - teszem hozzá halkan inkább magamnak intézve a szavakat és imádkozom, hogy Chloe ne késsen többet. Az ő érdekéért mondom. Blair utálja, ha valaki utána érkezik meg, és C. ezt még megfejeli azzal, hogy a legelső találkozásukkor. - Amíg várunk mesélj, hogy vagyok Nate-tel? Kezeden van már az Archibald gyűrű? Előveszem a blackberrym, hogy ellenőrizzem, hogy Chloe barátnőm nem hagyott-e véletlenül üzenetet, de sehol semmi. Izgatottan pillantok ki az ablakon és közben próbálok Blaire-re figyelni.
- Igen. Hát tegnap este kicsit kikapcsolódtam. Halomra ittam az alkoholt, majd olyan három körül kikapcsoltam a blackberrym és két felettébb csinos pasas társaságában meglátogattam egy motel szobáját Tudom, hogy B. utálja ezt az énem, de jobb ha megszokja, mert ez is hozzám tartozik. Arról már rég lemondtam, hogy őt is magammal cibáljam és cserébe csak annyit kérek, hogy ne kommentáljon, persze tudom, hogy ez lehetetlen kérés.
Szerettem volna folytatni a mesélést, de végre megérkezett Chloe. Teljes pompájában ragyogott mint mindig. Széles mosolyt küldök felé és felpattanok a helyemről, hogy üdvözölhessem. Szorosan magamhoz ölelem és megpuszilom. Természetesen nem tudok haragudni rá, annál fontosabb számomra.

- Semmi baj. Örülök, hogy eljöttél. - mondom és megszorítom a kezét. Még nem ülök vissza a helyemre, hiszen most enyém a főszerep. Be kell mutassam őket egymásnak és nagyon remélem, hogy bírni fogják egymást. Mielőtt Blair bármit is szólhatott volna átvettem a szót és ránéztem barátaimra.
- Chloe ő itt Blair Waldorf a legjobb barátnőm. Blair, ő pedig Chloe McCalister a felsős legjobb barátom. Azért szerveztem meg ezt a találkozót, hogy a két legfontosabb lány az életemben megismerjék egymást. Rámosolygok először Chloéra, majd Blair-re és leülök a helyemre. Belekortyolok az italomba és fülig érő szájjal nézek hol egyikükre, hol a másikukra.
- Nem rendeltek valamit?- kérdezem és remélem, hogy nem marad ilyen fagyos hangulat közöttünk.

* Írtóztam a puszta gondolattól is, hogy itt a számhoz emeljek bármit is, legyen az étel vagy ital, így inkább nem néztem többet a kiszolgálópult felé, s makacsul kerültem a többi ember pillantását is. nem mintha bármi szégyelnivalóm lett volna, már csak azért sem, mert biztos voltam benne, hogy az egész társaságban mi nézünk ki a legjobban. Bár Serena jelenlétében a legtöbb elismerő pillantás inkább neki szólt. Ez néha bántott, de nem érdekelt különösebben. Nekem ott volt Nate.
A gondolataimból Serena szavai ráztak fel. *
~ Sokat jelent neki, hogy eljöttem? Mire készülünk? Fejátültetésre? ~
* Meglepett S hivatalos hangja. Az SMS-ben nem beszélt különösebb eseményekről, csak arról volt szó, hogy be akar mutatni nekem valakit. Szerettem volna minél előbb túlesni ezen a kellemetlen, ám barátnői kötelességemen. Ha valami srác - amire volt esély Serena szokásait nézve - akkor a dolog még egyszerűbb. Mosolygok egyet, előveszem a mézédes modoromat és másodpercek alatt elkápráztatom a barátnőm szívének birtoklóját, miközben finoman érzékeltetem vele, hogy figyelem. Ha meg meri bántani, jaj neki!
Ezen rágódva ismét Serenára pillantottam. *
- A dilis barátairól? Ezt most úgy teszek, mintha nem hallottam volna. * a szám széle megrándult egy csöppet, hiszen nem tetszett egy kicsit sem, ahogyan Serena beszélt. Mintha borítékolva lenne a balhé, pedig én nem terveztem verekedést. Blair Waldorf vagyok! Az ügyeimet teljes titokban intézem.
Amikor S arról a titokzatos valakiről kezdett beszélni, és arról, hogy késik, megértően elmosolyodtam, hogy ne láthassa a mosoly mögött megbúvó megvezető grimaszt. Késik. Nos, nyilván faragatlan, illetlen. Nem tiszteli a határidőket, sem a rendszabályokat! Még jó, hogy itt vagyunk egymásnak addig is, talán nem jön. Akkor pedig beszélgethetünk fontosabb dolgokról is.
Számtalan olyan dolog történt velem, amiről feltétlenül be akartam számolni a legjobb barátnőmnek. Az egyik ilyen természetesen Nate volt, akivel a dolgok egy ideje igen jó irányba haladtak. Ezt csupán megpróbálta beárnyékolni az az apró, cseprő probléma, amit nevén leginkább bulimiának nevezünk. De erről nem voltam hajlandó tudomást venni. Kis bökkenő. Na és? Nem omlik össze belé a világom!

Serena kérdésére a mosolyom még szélesebb lett. *
- Még nem. De csak idő kérdése. Mellesleg pedig nem akarjuk elsietni a dolgokat, ráérünk még sok mindenre. A szüleink sem akarnák, hogy ilyen fiatalon összekössük az életünket. * ujjaim vidáman táncoltak a fényesre súrolt asztallapon. Mindig sokkal boldogabb lettem, ha a jövőmről, a jövőnkről kellett beszélnem. Eltekintve attól, hogy Serena az első csókunktól kezdve ismert minden részletet.
De mikor felemeltem a tekintetem az ujjaimról úgy tűnt, mintha Serena nem figyelne rám. A mobilját böngészte. Csak azt nem értettem, hogy teheti ezt. *
- Khm... Serena! * köszörültem meg a torkom leolvadó mosollyal, mely már csupán csak árnyéka, hitvány mása volt az előzőnek. Mikor ismét méltóztatott rám figyelni olyan dolgokra terelte a szót, amikről nem szívesen vettem tudomást, de sajnálatos módon muszáj volt, mint barátnő. Bár nem értettem egyet a Serena van der Woodsen-féle éjszakai tivornyákkal, kötelességem volt meghallgatni, ha leszólni, kritizálni nem is akartam. Azzal megbántottam volna, nem is kicsit. *
- Gondolom, veled volt Georgina is. * ez nem kérdés volt, pusztán megállapítás. köztudomású tény ugyanis az Upper East Side-on, hogy a baj nem jár egyedül. Vele van Georgina Sparks is...

Már épp folytattam volna a kérdezősködést, mikor hirtelen meghallottam a hátam mögül egy női hangot, aki összetéveszthetetlenül Serenához beszélt. Felháborodva néztem, hogyan pattan föl S és ugrik ehhez a számomra ismeretlen csajhoz. Nem néztem rájuk, bár már akkor is jól láttam volna őket, ha oldalra nézek. Nem, inkább nem. *
~ Ki ez a lány? Csak nem Őt akarta bemutatni Serena? Azt hittem, egy srácról van szó... ~
* Ekkor döbbentem rá, hogy a barátnőm soha egy szót sem ejtett arról, kit akar megismertetni velem. Remek. Nos, egy lánnyal más a helyzet.
Mielőtt még azonban kitalálhattam volna egy jó indokot, ami kiment ebből a kényelmetlen helyzetből a frissen érkezett szőke hozzám fordult és bemutatkozott. Én csak bámultam az arcára szótlanul, nagyjából másfél percig, ám mielőtt még megszólalhattam volna, Serena kezdett beszélni. A szavait hallgatva nem suhant át semmilyen különösebb érzelem az arcomon, hideg voltam és érzelemmentes. Aztán Serena befejezte, én pedig ráébredtem, hogy nem halogathatom sokáig a szükséges mondanivalómat. Egy halk sóhajjal ismét elővarázsoltam legédesebb mosolyomat, amit csak azok ismertek, akiknek bele gázoltam az életébe. Serena is ismerte, de ő csupán látásból. Rajta még nem próbáltam ki... *
- Nagyon örülök, Chloe. * mondtam úgy, mintha legalábbis cukrot fecskendeztek volna a hangomba. És még arrébb is húzódtam, hogy leülhessen a harmadik székre! Azt hiszem, remek színésznő lennék. *
- És mondd csak, mióta ismeritek egymást Serenával? Régi kapcsolat lehet, ha mellém sorolt Téged. Ezt nem engedheti meg magának akárki, mivel a mi kapcsolatunk legrosszabb esetben is testvéri. * a mosolyom nem lohadt le, s pillantásom hol Serena, hol Chloe arcán táncolt. Érdekes délután lesz, az biztos. *

Szavak: 790 szó
Ezt viselem: Katt
Megjegyzés: Hegyezd a füled, Gossip Girl! xD

Nem tudom, hogy mit gondoltam akkor, amikor kiterveltem ezt a egészet. Néha teljesen kiábrándulok magamból. Miért kell nekem túl bonyolítanom az életem? Miért nem jó semmi, amit már megszoktam? Az oké, hogy szeretem az kihívásokat és bevállalós vagyok, de az már nekem is túl nagy falat, hogy összebékítsem a két barátnőmet. Eddig nagyon jól megvoltam külön-külön mindkettejükkel. Tökéletesen beosztottam az időmet úgy, hogy még Georginára is volt időm. Hát nem vagyok fantasztikus? Dehogynem. Most pedig itt ülök a Café Royalban Chloéval és Blair-rel és abban reménykedem, hogy összehangolódnak. Szerintem ide még a remény sem elég, be kell vetnem a sokszor alkalmazott Serena van der Woodsen trükkjeimet, de még nem. Még várok, hogy lássuk hogyan alakul a sorsom. Belekortyolok az italomba és tekintetem az ablakon pihentetem, amin aranylóan csillog a nap fénye. Már lassan lemenőben van a nap, és ilyenkor a legszebben. Bár most nem lehet látni ahogy vöröses fényben úszik az égbolt, de még így is kellemes a naplemente. Kicsit nehéz a csodás naplementéről a valóságba kormányozni a gondolataimat, de muszáj lesz B.-re figyelnem, különben még az eddiginél is nagyobb bajban leszek. Rámosolygok és bólintok.

- Ahogy tetszik B., de attól még dilis vagy. Nem is kicsit, és ez nem sértés. Tisztában vagyok azzal, hogy Blair Waldorf nem fog nyilvános helyen balhézni vagy verekedni, de attól még dilis. Ahogy ezt az önelégült mosolyt látom rajta, ami azt jelelezi, hogy ˇ meghalsz idegen" egyre biztosabb vagyok abban, hogy B. Waldorf nem adja be könnyen a derekát. Lehet, hogy az én kedvemért majd megpróbál uralkodni magán, de jobb felkészülni minden alterna¤ívára.
- Nate-re visszatérve édesem, te biztos vagy benne, hogy úgy szeret, mint ahogy te Őt? Mostanában valami megváltozott rajta. Biztos vagy a dolgodban? Nem akarom, hogy azt higgye, hogy sértegetni akarom az idegen lány előtt, de féltem Őt. Szeretném rávilágítani a dolgok negatív oldalára is, mert B. csak a pozítívat és a rózsaszínt látja. Engem egyáltalán nem zavar, hogy itt van Chloe és, hogy előtte kell megbeszélnem az előző estét, mert Ő is mindent tud a Georginával való kapcsolatomról, éppen ezért kényelembe helyezem magam és egy kis gúnnyal az arcomon válaszolok.
- Tudom, hogy ti nem kedvelitek Georginát. Jó, utáljátok Őt, de higgyétek el jó fej, és igen vele voltam tegnap éjjel. Egy darabig, de amikor leléptem azokkal a helyes srácokkal, már nem tartott velem. Nem szeretek osztozkodni... Mondom és felnevetek saját kijelentésemen, bár egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy Ők is ilyen viccesnek tartják a helyzetet.

Szerencsémre én csak egy van der Woodsen vagyok, vagyis a nem létező rangom nem kötelez semmire. Azt csinálok amit akarok, oda megyek ahova akarok, azzal akivel akarok és annyit iszom amennyi belém fér. Senki nem állíthat meg, még Lily van der Woodsen sem, aki az anyámnak mondja magam. Újra belekortyolok az italomba és ujjaimmal az asztal lapján dobolok. Ha ilyen fagyos marad a hangulat kénytelen leszek belefojtani őket a WC kagylójába.
Nagyon úgy tűnik, hogy érdekes délutánom lesz. Csak az nem fér a fejembe, hogy hogyan lehet az, hogy az én barátaim nem szívlelik egymást? Én vagyok a gumi kettejük között, ami hol egyikhez húz, hol a másikhoz. Alkalmazkodó típus vagyok az igaz, de szeretném ha kevésbé kéne szétszakadnom. Jó lenne délutánonként együtt teázni velük és nem ketté szakadni. Ebben a pillanatban, kicsit fölöslegesnek érzem magam, de nem bánom. Legalább később halok meg. No igen. Azért remélem, hogy Chloe gyilkol meg hamarabb, mert B. kínzási módszereitől egy kicsit félek.
- Emlékszel arra hogyan ismerkedtünk meg? Mindenféle pletykát hallottam rólad és kíváncsi lettem a "jéghercegnőre". Először csak a lépcsőn beszélgettünk, majd egyre többet jártunk össze és most itt vagyunk.- Mosolygok rá és megjelenik előttem az a kép, amikor a lépcsőn ültünk és értelmetlenül gügyögtünk egymásnak. Az vicces volt.
- Lányok! Álljon csak meg a menet. Itt ti kell örüljetek annak, hogy a köreimbe fogadtalak. Kérlek, mégis csak Serenával van dolgotok. Próbálom oldani a feszültséget egy gyenge poénnal, majd keresztbe vetem a lábam és vigyorogva nézem a barátaimat. Kérdésére legyintek és megfogom B. kezét.
- Igen. Blair az első olyan ember az életemben, aki elviseli a zűrös fejem. Nem tudom hogyan bírja... Amikor megjelenik a pincér rápillantok. Szép, formás példány az biztos, de azért mégsem fogom itt a barátaim előtt bámulni. Az csak olaj lenne a tűzre, ha meg itt hajba kapnak, akkor legalább lesz egy mentőövem.
- Hm... én még egy Ír kávét kérek. Sok Whiskey-vel. Köszönöm. Motyogom és széles mosolyt küldök felé.