Crazy Brotherhood - Christien & Jonathan

Azt hiszem erről a helyről mondható el tökéletesen az, hogy élhetnénk máshol is, hisz lehet a Palace nélkül létezni, de mi valahogy mégis itt foglalunk le egy hatalmas, majdhogynem egy lakosztályt. A testvéremmel lakunk itt a sokadik emeleten, négy számjegyű ajtó mögött, két külön szobában természetesen, mert én próbálok koncentrálni a tanulásra, meg az Ő leckéjére is, míg Chris nagyban a lányokat hódítja el… a legrosszabb lenne azt hallgatni, bár még így is olykor átszűrődik, ahogy az ágyon ugrálnak, zenét bömböltetnek, és az üvegek csörömpölnek.
Szóval ennyit arról, hogy New York-ban majd megtanuljuk mi az igazi élet…hát nem tudom, ezek szerint csak őrült bulizás, ameddig a máj bírja, mert a bankkártyák kiapadhatatlan pénzforrások, a nagyszüleink meg csak adják, és adják a pénzt, hisz végre ráléptünk arra az útra, amiken ők is végigmentek, hogy ilyen önelégült barmokká válhassunk, mint ők.
De mindegy is, ma péntek van, és egy őrült hét áll mögöttünk, bár kinek milyen szempontból… én könyvtárba jártam minden egyes nap, vagy épp egy kávézóban ücsörögtem az internetet böngészve és egy házi dolgozaton, vagyis kettőn dolgozva, míg a bátyám szépen eljárt ide, vagy oda csajokkal a hóna alatt, és rengeteg itallal a kezében. Viszont ma itthon maradtam, lehet szemétkedéből, én is ellóghatok, nehogy már mindig csak Ő… persze elaludtam, az volt az igazi indok, és délben még csak épp kikászálódtam az ágyból, a hajam ezer felé állt, a szemeimet még mindig alig bírtam kinyitni, pedig már egy ideje folyattam a csapot a fürdőszobában, hogy majd arcot mosok. Nem tudom mi történt tegnap, amitől így kidőltem, mert szerintem abban a pózban tértem magamhoz, amiben elaludtam. Lehet Christien lennék, és nem is Jonathan, és akkor tegnap buliztam volna?! Az nem lehet, de sokszor tör rám az érzés, hogy sose lehetek biztos magamban, és nem tudhatom, hogy mikor ki is vagyok igazán. Leöblítem az arcomat, kicsit felébreszt, a konyhába csoszogok, hogy kávét főzzek… persze elugorhatnék egy Star Bucks-ba, ami nem messze van innen, de érzem, hogy a levegő vélte is lefáraszt most. Beindítottam a kávéfőzőt, majd visszamentem a nappaliba, hogy levágódjak a televízió elé, ahol a dohányzó asztalon csak úgy sorakoztak a könyvek… valószínűleg tanultam, mi mást is tettem volna, a testvéremmel ellentétben, aki szerintem nincs itthon. Összerendezgetem a szétdobált cuccaimat, van itt rengeteg könyv, tömérdek jegyzet, szanaszét hevernek, sorba kéne tenni… kész a kávé, kimegyek, töltök egy pohárba, majd visszamegyek és kapcsolgatom a tévét, nem is akarok nagyon semmit nézni, csak szóljon valami.
Az ölembe kapom az egyik könyvet, amíg a nagy képernyőn valami sci-fi megy, és örülten bömbölnek a házi mozi rendszerhez tartozó hangfalak, de lehalkítom… de mit mondjak, elég nagy pompa vesz körül. Épp elmerülnék a könyvbe, amire próbálok rájönni mi is lehet pontosan, és mi köze lehet a tanulmányaimhoz, amikor Christien ront be.

Mély álmomból a hangfalak zaja riaszt fel. Ránézek az órára ami már delet mutat, de attól még mérgesen ugrok fel, hogy mit kell ilyenkor bömböltetni azt a sz**t! Mert bizonyára Jon-nak sem lehet valami jó reggele azok után, hogy az este mielőtt elmentem, hogy tele tömtem az üdítőjét alkohollal. Persze észre sem vette, nem tudom, hogy lehet ilyesmit nem észrevenni! Meglátszik, hogy életében nem ivott még, maximum párszor. Felkapom magamra az első kezembe akadó nadrágot és pólót, majd a szekrényemen keresem a pénzem amit meghagytam a tegnap esti buliról. Viszont nem találom sehol, pedig el kell mennem a boltba, hogy vegyek magamnak ezt-azt. Ebbe az ,,ezt-azt" -ba beletartozik az ital minden mennyiségben. De mintha lábat eresztett volna, sehol az ég világon nem találom. Az ajtóra villantom mérges tekintetem ami mögött a testvérem biztos üldögél és olvas egy nagyon izgi könyvet. Szokása szerint.
Az ajtó felé veszem az irányt és kirontok a szobámból. Ahogy gondoltam: Jon kezében egy könyv található, a hangfalak pedig még mindig túl hangosak a füleimnek, pedig már halkított rajta.
- Miért jó ezt ilyen hangosan hallgatni? - mordulok rá majd lehalkítom. - A másik pedig, hol is van a pénzem ami a szekrényem tetején volt? Nem találom sehol! Nem a te kezed van az ügyben véletlenül? - Nézek rá szúrós tekintettel, majd közelebb lépek hozzá. Nem véletlen, hogy rajta keresem a pénzem, mert nem először fordulna elő, hogy elvesz tőlem valamit. Mert általában mikor én nem vagyok itthon neki van ideje belopózni a szobámba. Na nem mintha fordított esetben nem szokott volna történni, és én nem veszek el tőle sosem semmit...de akkor is. A mellettem álló kis asztalhoz fordulok és öntök magamnak egy pohár whisky-t majd kortyolok. Ahogy sejtettem is drága testvérkém szokatlanul csapzottan néz ki. Habár szerintem nem jutna eszébe arra gondolni, hogy bármivel le itattam volna. Biztosan azt gondolja, hogy nem merném. De én mit ne mernék?
- Kérsz? - Kérdezem pimaszul, közben pedig megemelem az üveget.

- Neked is jó reggelt… csodáltam volna, ha esetleg most te mentél volna be órára. – jegyzem meg, majd figyelem, ahogy vesz még le a hangból, mert igazából az én fejem is csak úgy sajog, mintegy másnapossági migrén, majd szétrobban. Csak remélhetem, hogy nem voltam sehol, de ahogy végignézek Christien-en, egészen biztosan ő bulizott, de tőle kitelik, hogy valahogyan engem is rávett. Én a nagy euro túrám óta nagy ívben próbálom kerülni az italt, és még a szimpla cigarettát is, bár Hollandiában a füves spangli fogyott rendesen, és én aztán nem vetettem meg semmit, lévén egy korty ital is gallyra vág, és elszáll velem a ló, és nem tudok magamról és mindenben benne vagyok, amit talán az én merész bátyám se csinálna meg.
- Honnan tudjam, hogy te mire szórod el a pénzedet?! – förmedek rá, majd megiszom a kávémat, amitől most csak jobban beálmosodom. De komolyan, mintha nekem kéne számon tartani, hogy ő mit csinál és mikor, és a cuccaival mi van, és különben is, foglalkozzon a saját életével, elég nekem az enyémet kordában tartani. – Remélem most csak hülyéskedsz. Hogy én, elvettem volna a te pénzedet… na, ne röhögtess! Lehet nem tartottad számon, hogy nem három, hanem öt pohár whiskyt ittál tegnap. – kelek föl, és a mosogatóba rakom a poharamat, majd keresek egy fájdalom csillapítót, megőrülök a fejemtől. – Most ugye csak viccelsz… én, whisky.t?! – nézek rá döbbenten, hisz tényleg nem iszok alkoholt, de arról meg már nem is papolok neki, hogy másnaposságra nem ez a legjobb gyógymód.
- Neked sem kéne állandóan innod. – szalad ki végül mégiscsak a számon, majd bekapom a gyógyszert és kortyolok egy kis Evian vizet, amit a hűtőből halásztam elő.
- De milyen volt a tegnapi buli, mesélj… valószínűleg eléggé hangos lehetett, mert egy szót nem tudtam tanulni tőled. – vetem oda, és a könyvekkel megrakott asztalra meredek.