Hopless love - Nate & Sophie

Reggel nehezen másztam ki az ágyból.. Másztam??? Kirángattak!! Pedig az éjjel sokáig voltam fent. Hajnalig sétáltam kin Upper East Sideon, aztán itthon csak bedőltem az ágyba és ennyi. Elaludtam egy perc alatt ,még forgolódnom se kellett. Csak magamra rántottam a takarót és aludtam. Erre volt most szükségem, hogy gondolatok nélkül hunyjam le a szemem, álom nélküli éjszakával. Megkaptam amire vágytam a nyugodt éjszakát, a mély alvás örömét, de az aki kirántott az ágyból nem más volt, mint anyám. Szó szerint megfogta a kezem és kihúzott, hogy délelőtt tizenegykor jó lenne már ha nem az ágyban tengetném a napot hanem lekászálódnék reggelizni. Azt mondtam neki, hogy öt perc, de amikor leértam dél volt már.. És én még mindig kómásan támolyogtam a pulthoz, hogy egy kis kávéval ébresszem fel magam.. A kávé mellett volt egy cetli Elmentünk majd jövünk! Anya és Apa!
Remek akkor most egyedül vagyok..
Kiöntöttem a kávét egy kis pohárba. Érzem, hogy hideg, és nem is biztos, hogy én ezt meg akarom inni, talán jobb lenne felmenni aludni, úgy sincs itthon senki, senkit nem fog zavarni..
De nem mentem vissza az ágyamba, belekortyoltam a kávéba amit azon nyomban köptem a mosogatóba. Valami borzalmas volt a hideg kávé íze, szinte már rosszul voltam tőle. Inkább elmegyek valahova egy jó kis kávét inni vagy valamit, mint hogy ezt megigyam!
Körbenéztem valami ehető után, és a hűtőben megtaláltam a kínait amit tegnap kellett volna megennem, de nem volt hozzá étvágyam.
Nem szeretem ha más csinál meg dolgokat helyettem, olyanokat amiket én is megbírok csinálni, például az étel megmelegítését. Nem akarok el lustulni ezért magam raktam be az ebédemet a mikróba, ami percek alatt felmelegítette azt.
Felszaladtam a nappaliba és ledobtam magam a kanapéra. Előhúztam a távirányitót és öt perc alatt lapoztam végig 100 csatornát mire találtam valami normális adást, de ez se kötötte le eléggé a figyelmem, mert már nem emlékszem rá, hogy mi volt benne..
Amikor befaltam a rögtönzött ebédem a tányért a dohányzóasztalra dobtam és felszaladtam a szobámba egy kabátért. Én ma így is-úgy is elmegyek kávézni még ha agyon vernek is! Ezt ki nem fogom hagyni! Nekem szükségem van a reggeli koffein bombára!
A percek alig teltek el, de én már lent voltam és az ajtót zártam kulcsra.
Olyan helyre megyek ahol a legjobb kávét adják.. Brooklyn. Nem lehet lepipálni a kávét amit a Cafe Royalban adnak. Mindenkinek ki kell próbálnia az életbe, muszáj!
Így hát fogtam egy taxit és egyenesen Brooklynba vitettem magam, a Cafe Royal elé.
Még be sem léptem, de már éreztem a frissen őrölt kávé illatát.
Beléptem, megszólalt az ajtó feletti kis csengő. Végre itt vagyok.
Megcsapott a jellegzetes illatát, mire muszáj volt elmosolyodnom. Körbenéztem, hogy van-e itt valaki ismerős..
Volt. Sophia ült az egyik asztalnál. Mosolyogva léptem közelebb és ültem le a melette lévő üres székre.
-Szia, remélem nem baj, hogy ide ültem!- Vettem le a kabátom, evvel mutatva, hogy szándékozom itt is maradni.

A taxiban ülni és arra várni, hogy hajtson gyorsabban a sofőr, nem kellemes. Főleg, hogy ez a taxi amit én kifogtam az egy kicsivel sem akart gyorsabban menni a megengedetnél, sőt még lassabban is ment. Idős ember vezette a taxit aki még ráadásul cigarettázott, zárt térbe. Már a fulladozás határán álltam a füst hatására mikor megérkeztünk.
Végre. Mint akit puskából lőttek ki, pattantam ki az autóból és hajítottam be a pénzt. Egy kicsit köhécseltem kint, de jobban lettem amint megláttam az épületet, és megéreztem a friss kávé illatát. Mikor beléptem megpillantottam egy ismerős arcot. Sophia.
Nem voltam vele olyan különösebb kapcsolatban, nem beszéltünk rengeteg sokat, nem ismerem annyira, mint Chuckot, nem tudom, hogy mi a kedvenc színe, mi a kedvenc étele, nem voltam bulizni vele, mint Serenával, de azt mondhatom, hogy már beszéltem vele és elég jól elvoltunk, főleg, hogy ő meghallgatta a gondom és bajom, ami a problémám volt..
Odasétáltam hozzá és leültem az üresen álló székre.
-Zavarok?- Húztam fel a szemöldököm. Kissé fura volt amit mondott, de nem kerítettem neki akkora feneket. Lehet rossza kedve, és már csak én hiányoztam az életéből, de nem szeretnék most elmenni, múltkor is olyan jól elbeszélgettünk és most talán újra megtehetnénk.
Közben oda jött egy pincér lány, hogy felvegye a rendelést. Én gondolkozva néztem az itallapot, hogy még is mit kérjek, de aztán megakadt a szemem egy igazán érdekes nevű forró csokoládén. Nem ittam még olyat, és az embernek kell az újítás.
-Chilis- gyömbéres forró csokoládét szeretnék!- Mosolyogtam fel a hölgyre. Érdekes íz összeállítás, de tekintve, hogy szeretem a chilis-csokoládét is, ez is biztosan ízleni fog. Vagyis igazán remélem, hogy ízleni fog..
-Brooklynba azért jöttem, hogy meglátogassam ezt a helyet, tudod elég fárasztó napot éltem át tegnap, és elég kómás vagyok még most is, otthon pedig nem volt jó kávé, én meg nem tudok olyan jót csinálni mint ami itt van..- Támasztottam meg a kezemet a fejemen. Tényleg célom volt, és nem véletlenül tévedtem be ide, mint néha Blairrel. Szoktunk ide járni, ritkán, de szoktunk. Leginkább akkor amikor hűvös van és reggel. Nyáron máshova megyünk, egészen más helyekre.. De én magamban se szoktam sűrűn erre jönni, Brooklynba..
-És te mi járatban?- Mosolyogtam rá. Szeretek tudni dolgokat, mivel úgy gondolom, hogy a „ Tudás hatalom! Ez a véleményem. A tudás nem hatalom, nem okosság, nem inteligencia, hanem hatalom. Akinek hatalma van, annak minden tudás ott a kezébe. Biztosan mindenki ismeri a Harry Potter című sorozatot, nem tagadom nagy kedvencem, és nem mondom azt, hogy gonosz párti vagyok és utálom benne a jó szereplőket, de számomra Voldemort a tuti. Neki hatalma van, ami a tudásából fakad, a többieknek mi van? Harry Potternek szerencse, némi tudás, de igen csekély..
Kissé elbambultam, de hangjára felfigyeltem. Egy percig bambán bámultam rá, míg eljutott az agyamig a kérdése.
-Pletykacica írogat és ennyi, röviden és tömören ennyi. Nem történt sok minden, tényleg nem veszítettél.. sokat.- Ez gázul hangzott nem? De mivel a Harry Potterre gondoltam, senki ne várja, hogy szuper dolgokat mondok egy olyan világra gondolva, ami nem is létezik, csak a képzelet szülemény minden..
-Blairrel?? Öhh.. megvagyunk..- néztem rá meglepődve. Nem hittem, hogy emlékszik még a múltkori panasz áradatomra, ahol a Blairrel való kapcsolatom ecseteltem. Azóta változtak a dolgok, megbeszéltünk egyet-s mást.
-Mért érdekelnek a szüleim?- Ráncoltam a szemöldököm, de közben megérkezett az italom. Mélyen belélegeztem az illatát. Hmm.. nem is olyan rossz, igazán finom illata van. A kezembe vettem a bögrét, de még nem kortyoltam bele, nem életcélom leégetni a nyelvem.