Tudjátok milyen rossz érzés az amikor az ember boldogtalan? Amikor azt érzi, hogy elbújna, elmenekülne a világ elől, de nem tud? Én ezt érzem.. Nem akarom látni magam pletykacica honlapján, nem akarom, hogy bárki kiejtse a nevemet a száján, hogy rólam beszéljen.. és, hogy mért nem? Azért mert most is ugyan az a téma megy itthon. Anya meg apa veszekednek, már napok óta ezt hallgatom! Minden apróságon összevesznek amin élő össze tudna veszni. Ők lent veszekszenek a konyhába én fent vagyok a szobámban, és minden szót kristály tisztán hallok..
Emiatt érzem magam így, emiatt bújnék el a világ elől, mert a gondosan felépített családi kapcsolat ami így is csak egy tűhegyen ingadozott, most egy fuvalattól dölt össze. Nem akarok a részese lenni, de ha lemegyek belekevernek, és ezt nem akarom..
Nem akarok olyan lenni, mint egy emos ,vagy valami, nem fogom az ereim se felvágni, de most nagyon sötétek a gondolataim..
De erőt kell magamon venni, hogy pletykacica ne tudjon olyanokat írni, mint :
Nate Archibald a magányos fiú vagy
Szegény N. nincs minden rendbe vele? Csak nem depressziós lett a menhetteni elit egyik tagja? És hogy ne kerüljenek ilyenek ki az olvasott oldalra, találkozni fogok ma Chuckal. Chuck Bassal a legjobb barátommal, aki tuti, hogy meg fog hallgatni ha arra kerül sor és ő az aki tuti, hogy eljön még akkor is ha nem érne rá és ő az aki megpróbál belerángatni a hülyeségeibe is, amibe néha-néha bele is megyek, tekiintve, hogy nem akarom megréteni azt akivel már egészen kiskorunk óta jóban vagyunk..
A blackberrymért nyúltam és benyomtam Chuck számát, de nem vette fel, de meghalottam a szokásos sípszó után üzenjek neki szöveget az ő hangján.
-Öhm szia Chuck,.. Nate vagyok... csak azért hívtalak, hogy ki megyek a Central Parkba mert itthon megy a nagy csata és gondoltam, hogy beszélhetnénk, szóval eljöhetnél, szerintem én ott leszek órákig..csak ezt akartam..- Nyomtam ki a telefont. Valamiért biztos vagyok benne, hogy eljön, mindig ott van ahol lennie kell..
Reggel futottam, hogy addig se legyek itthon. Sokat futottam de még nem tusoltam le, ezért indulás előtt megtettem. A vízből szándékosan hideg vizet engedtem, hogy felébredjek ebből a "depressziós" állapotomból...
Gyorsan magamra kapkodtam a ruhámat és leslisszoltam a konyhába. Igen a csatatér helyszinére.. Muszály ennem valamit az indulás előtt mert ma még semmit sem ettem, és eléggé délután van már ahhoz, hogy valamit magamba tömjek.
Lhajtott fejjel léptem be a konyhába, ahol csak apa és anya állt villogó szemekkel bámulva egymást. A konyhai munkások elmenekültek innen, megtudom érteni őket..
Leültem a bárszékre a pulthoz, mire mindketten elhallgattak. Any elém rakott egy nagy csokoládé tortátt meg egy pohár tejet és ellépett.
-Howard, nem értelek téged..- Sóhajtott fel könnyes hangon. Már megint kezdik...
Nem akartam hallagtni ezért gyorsan betöntem az édességet a számba. éreztem a csokoládé mámorító, tömény ézét és leöblítettem a tejjel. A tányért és a poharat a mosogató mellé raktam és az ajtóhoz mentem. Lengő ajtó, emlékszem amikor kiskoromba visszacsapódott rám és eltört az orrom.. Ez az én szerencsém.
-Elmegyek, Chuckkal találkozok!- Ejtettem ki gyorsan a szavakat majd a válaszukat meg sem várva siettem a bejárati ajtóhoz. Végig tapogattam a zsebeimet és kiléptem az előkertbe. Virágok, fák és bokrok vettek körül. Az út kővel volt végig szórva, a kapu kovácsolt vasból készült. A kocsi kint állt a kapu előtt, benne a sofőrrel. Lezser léptekkel meneteltem felé, majd ott megálltam és beültem.
-A Centrál Parkhoz!- Sóhajtottam fel, majd mikor meghalottam az autó motorjának zümmögését lehunytam a szemem és pihentem...
Arra ébrdtem, hogy valaki a nevemen szólít és, hogy azt mondja kelljek fel, megérkeztünk.
Kissé nehezen nyitottam ki a szemem de végülis sikerült ránéznem és kissé kómásan kiszálltam. Újra a telefonomért nyúltam.
Nate vagyok.. már megint, itt vagyok a parkba a szokásos helyen találkozzunk!- Mondtam fel újra az üzenetet a sípszó után, bár kérem a jó Istent, hogy Chuck ne egy nővel legyen mert akkor nem hiszem, hogy rögtön ide fog szaladni..
Na igen a szokásos hely. Egy fa tövébe ültem le, nem akartam állni és úgy várakozni. Amíg Chuckra vártam a blackberrymen szórakoztam.
Szavak száma: 680, remélem lesz jobb is..
Ruha: Ez Megjegyzéseim: 1. Bocs, hogy csak most küldöm el csak rosszalkodott a net..
Vas. Márc. 13, 2011 6:34 pm
